fbpx

… hangzott el a Minden héten háború című ikonikus filmben, mint a világ egyik leglelkesítőbb motivációs beszédének záróakkordja.

Sosem voltak céges szempontból annyira aktuálisak ezek a szavak, mint most.

Január elején újra terveztem a cég jövőjét, célokat tűztem ki, levontam a megfelelő tanulságokat az előző évből és a fejlődés szellemében az alábbiakat terveztem:

  • Felveszek egy új sales kollégát: haladni kell a korral és egy olyan ember jelenléte a csapatban, aki szintén anyanyelvi szinten beszéli az ügyfelek nyelvét, fiatal és agilis, csak előnyömre válhat.
  • Csináltatok saját borítós katalógust.
  • Szervezek egy közepes méretű vevőtalálkozót: szép környezetben, jó társasággal és elindítok egy szakmailag aktív csoportot. Nagyjából 80 főre terveztem, a Colombus hajón, 3 kiemelt beszállítómmal, akikkel együtt mutattuk volna be az idei év újdonságait és demonstráltuk volna, hogy mekkora hangsúlyt fektetünk a fenntarthatóságra és a környezeti ártalmak csökkentésére (a mi szakmánk nem éppen erről híres).
  • Megállapodok Hermann Zsuzsival, a Trade Magazin főszerkesztőjével és tulajdonosával, hogy április 30-án kiállítunk a Promóció 2020 rendezvényükön.

Király, sínen is vagyunk.

És ami ezután következett

Átéltem már a 2008-as válságot és igen, a pénzügyi elemzőkhöz hasonlóan én is számítottam rá, hogy 2020 végén vagy legkésőbb 2021 elején újból recesszióba fordul a gazdaság, szűkülni fog a piac. De pont azért terveztem ezt az évet erősre, hogy bátran, dagadó vitorlákkal hajózzunk ki a kikötőből a következő válság idején

Aztán közbeszólt a koronavírus, amire senki, így én sem számítottam.

Nem volt a pakliban, hogy a tudatosan átgondolt üzlet stratégia és gondosan kitalált lépéssorozat március második hetére értelmét veszíti és nagyot csattanva kettétörik a realitás betonkövein.

Az új kolléga közben munkába állt, a katalógus elkészült, de a többi… hogyan tovább? Van tovább?

Mit tehet ilyenkor egy cégvezető?

Nem leszek álszent. Nem fogom most virtuálisan papírra vetni, hogy kapásból kurva sok kreatív ötlet villant át az agyamon. Nem.

Az első gondolatom az volt, hogy ez ezerszer sz@r@bb lesz a 2008-as válságnál. Ott és akkor egyetlen pillanat alatt állt meg a cégek ajándéktárgybeszerzése és kellett legalább 6 hónap, amíg a piac úgy ahogy magához tért. Most pedig egy megjósolhatatlan hosszúságú világjárvánnyal nézünk szembe, ami ki tudja, meddig tartja négy fal között az embereket és takaréklángon a cégek marketingköltéseit.

Vagyis: van baj. A második és harmadik negyedéves forgalmunk nagy részét a céges rendezvények, konferenciák és vevőtalálkozók adják. A koronavírus-járvány miatt az összes eseményt törölték (igen, van szeptemberi, októberi megrendelés is, amit azonnal visszamondtak).

Mi a következő lépés? Hogyan másszunk ki ebből?

Egy valamiben már az elején biztos voltam: nem dobom be a törülközőt. Nem pánikoltam, de férfiasan bevallom, ledermedtem, és kellett 2-3 nap, amíg a lehetőségekhez képest nyugodtan végig tudtam gondolni a folytatást.

A megoldást három tényezőben találtam meg:

  • a csapatmunkában,
  • a segítségkérésben,
  • és a közösség ereje.

Kezdjük a legfontosabbal – büszke vagyok a csapatomra. Arra különösen, hogy ebben a kaotikus helyzetben is meg tudtuk tartani a minket jellemző pozitív hozzáállást, megoldásfókuszt és azt a napi rendszerességet, amiben eddig is dolgoztunk.

Másként tesszük a dolgunkat, alkalmazkodunk a helyzethez, de a csapat nem csügged, sőt, fáradhatatlan bombáznak ötletekkel, termékjavaslatokkal, kreatív koncepcióval. Fantasztikus emberek, minden egyes nap hálát adok értük a sorsnak.

Merj segítséget kérni. Ha bajban vagy, akkor ne egyedül akard megoldani. „A krízisnél csak egy rosszabb van: egyedül lenni a krízisben. Rengeteg olyan, számomra hiteles tanácsadó, marketingszakember és szövegíró barátom van, akik kapásból felajánlották, hogy beszélgessünk egy órát, segítenek az újratervezésben, átnézik az anyagaimat.

Így is lett. Nem szégyellem, hogy segítséget kértem, mert a tükörbe nézve nem a Tudás fája sorozatot látom, hanem egy marketingeszköztanácsadót, aki 40 évesen is képes tanulni és odafigyelni nála okosabb emberekre. Értük is hálás vagyok a sorsnak.

És végül a közösség ereje. A rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat igényelnek. Tagja vagyok több olyan üzleti (és nem üzleti) közösségnek, ahol most mutatkozik meg igazán, mennyire segítjük egymást. Ha kell, videókonferenciát szervezünk. Ha kell, közösen ötletelünk egy-egy probléma megoldásán. Ajánljuk egymást az üzleti életben. Segítünk munkát találni a barátaink barátainak. Segítünk, ahol tudunk.

Nem akarom az észt osztani (arra vannak túlfizetett tanácsadók és szakmai celebek), csak a saját bő kéthetes tapasztalataimat.

Ne pánikolj. Fogj össze. Kérj segítséget. Kapcsolódj másokhoz.

 

És ne feledd: vagy túléljük ezt a harcot egy csapatként, vagy odaveszünk egyénenként.